"Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél." (Zsolt 30,12)
Csütörtök reggelre meghalt a nagymamám. Rohantunk a kórházba – azt sem tudtuk, ilyenkor mit kell tenni. Addig nem adják ki, amíg nincs halotti anyakönyvi kivonat. De addig nincs halotti anyakönyv, amíg nincs születési anyakönyv. Ezt csak a szülőfalujában adnak, de már délután van. Utazunk oda. Átkutatjuk a lakását. Anyakönyv nincs. A hivatal már bezárt. – Jaj, Uram, itt kell aludnom és még Bibliát sem hoztam magammal! Reggel nem tudtam, hova indulok. Te látod! Jé, ott egy Újszövetség! – Uram, köszönöm! Te adtál! Este kinyitom. Jaj, hiszen én este az Ószövetségből olvasok. Most mi lesz? – De hiszen ez egy Újszövetség + Zsoltárok, és most éppen ott tartok. – Uram, nem is tudom, mit mondjak... Sírok. Végre sírok, idáig nem is tudtam. Sok volt a mai nap és Isten hogy hordozott! Aznapra a 30. zsoltár jutott. A fenti Igéknél elállt a lélegzetem. – Uram, te ennyire elkészítetted nekem a vigasztaló szavaidat! Köszönöm!
|