A békesség fejedelme
A békesség fejedelme
Lekció: Ézs. 9.5-6/Textus: Lk 2.1-20 2013. december 25.
(Lovas András)
"Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek ezeket eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." (Mt 25, 40)
"Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg." (Mt 25,45) Többször gondolkodtam az utolsó ítéletről ezen az Igén keresztül. Hol van itt a nagy HIT misztériuma, az igazságok felfedezése, a dicsőítések eufóriája? A mindennapi élet egyszerűsége szembesített Krisztus kijelentésével. Egyik közeli hozzátartozónk utolsó napjait élte. Már nem tudott mozogni, beszélni, de még tudatánál volt teljesen. Két fia közül mindig is a nagyobbikkal találta meg a hangot jobban, egyféleképpen gondolkodtak, mindennap beszéltek telefonon. A kisebb valahogy mindig szálka volt a szemében. Kapcsolatukat inkább a folyamatos összeütközés jellemezte, mint a harmónia. Most ez a kisebbik fiú volt soron apjuk látogatásában, de a nagyobbik már mondta neki, hogy alig ismeri meg őt az apja. Neki nem volt kedve, apjával már szinte lehetetlen volt a kommunikáció, lett volna millió más dolga, de bement a kórházba. Leült apja ágyára, a szemébe nézett és elkezdte vigasztalni, biztatni. Felmutatni azt, aki az ő kincse volt egész életében, biztatni a hitre, biztatni a bizalomra Isten iránt. Az apa szeméből folytak a könnyek. Hogy mi ment végbe, mi nem a lelkében, nem tudjuk... Isten tudja egyedül. De ez volt az utolsó alkalom, amikor magánál volt. Ekkor értettem meg a fenit igét: amennyiben megcselekedtétek ezeket eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg… |
Lekció: Ézs. 9.5-6/Textus: Lk 2.1-20 2013. december 25.
(Lovas András)