üzenet

"Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt." (Mt 4,22)

 

Legtöbbször hosszú a lelki út addig, amíg végre letisztultan hangzik fel bennünk a kérdés: „Hol a helyem?” Ez a letisztultság pedig azt jelenti, hogy ekkor a válasz megtalálása érdekében, már bármit képesek vagyunk kockáztatni. Amikor ezt az igét olvastam, tudtam, hogy lépnem kell. Kapcsolatokat teremtenem, hogy megtaláljam a rám bízottakat. Hajnalban indult a vonatom, nem volt még tömegközlekedés, gyalog tettem meg a félórányi utat az állomásig. Városomban akkor elég sok volt a kóbor kutya. Útközben találkoztam néhánnyal, az egyik ki is szemelt, jött is felém. Nem éreztem fájdalmat. Gondoltam, elég, ha majd a vonaton nézem meg, biztos voltam abban, hogy nem sérültem. Ott aztán következett a megdöbbentő szembesülés: soha olyan mély sebet nem láttam még. Negyedórám volt eldönteni, elindulok-e így, vagy pedig leszállok, és azonnal kezeltetem magam. Világossá vált néhány perc alatt, hogy nem a visszafordulásnak, a szükséges és biztonságos megoldás keresésének van az ideje, hanem a továbbmenetelnek, az igei hívás folytatásának: a vízre lépésnek. Ennek a „kalandnak” a nyoma nem véletlenül maradt meg egész életemre: a sebhely emlékeztet a vízen járás ízére, lendületére, életem egyik legjobb döntésére, Isten óvó-védelmező szeretetére.

Arculatunk

Az arculat kialakításában a gyülekezet vezetése által meghatározott három kulcsszó játszott meghatározó szerepet:


Nagyváros – közösség – gyógyulás

A cél az volt, hogy ezt a három fogalmat összefüggésében jelenítse meg a logó egy könnyen azonosítható vizuális szimbólumrendszer használatával. Az elkészült logó ezt a három kulcs fogalmat három oszlopban jeleníti meg, amelyek mégsem önálló egységként léteznek, hanem egyfajta történetet is megjelenítenek a logó keretén belül.

gref_logo.jpg

Az első oszlop merev négyzetei a nagyvárost, a lakótelepet, a sok egyforma ablakot hozzák elénk. Ezek egyszerre adják az elszigeteltség, individualizmus, de a sivárság, monotonizmus képzettársításait. Ebben a reménytelen, kietlen közegben létezik maga a gyülekezet. Ez az a külső környezet, amiben Isten igéjét kell felmutatnunk.

A középső oszlop elemeiben az előzőhöz képest is érzékelhető a változás. A lekerekedő sarkok utalnak arra a folyamatra is, ahogy az egyénekből (individuum) az összecsiszolódás, változás során közösség formálódik. Ugyanakkor a forma magában hordozza a mag (ige magok), esőcsepp (a Lélek esőjének cseppjei) asszociációkat is. Feltétlenül egy jóval természetesebb, természet közelibb állapotot jelenít meg.

A harmadik oszlopban ezek a formák egyre kecsesebbek és összeköti őket valami. A folyamatot figyelve elsősorban az Isten vezetésében élő közösség képe rajzolódik ki előttünk. Továbbá egyfajta növényszimbolika is látható benne, ez jól kapcsolódik az előző oszlop mag értelmezésének továbbgondolásába: Isten gyógyítása, táplálása által kibontakozó élet (egyéni és közösségi egyaránt), mint egy élettől növekvő és termőre forduló növény nyújtózik Isten felé.

A három szimbólum-oszlopot keretbe foglaló négyzet ismét visszautal a városhatárok képzetére, de egyben azt, mint folyamatot is összefogja, lezárja és értelmezi. A vonal-határok merevségét oldja azok íve, ami által kevésbé érezzük azokat áthághatatlan határoknak, mint inkább a körülöttünk lévő világ változó körülményeinek.

Impresszum

Gazdagréti Református Gyülekezet
PostacímBp. 1118 Rétköz u. 41.
Telefon+36-1-246-0892
E-mail
Powered by SiteSet